Kalkulációs műveletek

A nyomási kategória (gép) kiválasztásával a program automatikusan számolja

• az előkészítés (pdf ellenőrzés, montírozás és formakészítés)

• az esetleges nyomóforma (lemez, klisé, szita)

• a nyomás (beigazítás és gyártás)

• a nyomathordozó (a nyomási hozzálékkal növelt)

• illetve technológiától függően a festék

költségét. Minden más műveletet (elsősorban kötészet/utómunka és alvállalkozók) és egyéb kiemelt anyagot a művelet szerkesztő segítésével lehet a legkönnyebben az adott termékhez rögzíteni.

Az árak megadásánál törekedni kell, hogy amennyire csak lehet, a tényleges, elvárt, "biztonságosan optimális" értékek kerüljenek be: azaz csak annyi alapján, amit a megrendelő a termékről közöl, olyan kalkuláció készüljön, ami szerint elvárható, hogy a termelés a terméket el is készítse. Így ne legyenek benne olyan művelet, amiket valójában nem is végeznek el (pl. irka sor után még egy külön háromkéses vágás), valamint a megadott árak is a tényleges költségeket tükrözzék (azaz a 8 forintos alvállalkozói árat ne 10 forinttal rögzítsék, inkább a kalkuláció végén legyen egy 15%-s alvállalkozói fedezet.) Így a program által számolt un. "piros", nettó ár tényleg azt az árszintet mutatja, ami alá menve már nem biztos, hogy veszteség nélkül ki lehet majd gyártani a terméket. Ez az adat elsősorban a kereskedőknek hasznos, hiszen megmutatja, hogy meddig szabad engedniük, s mi alatt kell esetleg külön megindokolniuk a kiadott, alacsonyabb árat (pl. piacszerzés, támogatás, stb.)

Hasonlóan a nyomdagépek törzséhez az itt megadott műveletek is elsősorban (elő)kalkulációs tételek, amik egyrészt az árajánlat készítéshez, másrészt a táska megfelelő kiírásához szükségesek. Az itt felvitt műveletek árainál és normáinál – bár mindenképpen a tény adatokon kell alapulnia – sokszor mégis a kereskedelmi szempontok a fontosabbak: egyrészt az utókalkulációk során kiszámolt árat a piaci elvárásokhoz kell alakítani, másrészt sokszor olyan műveleteket, tételeket is megkülönböztetünk vagy pont nem számolunk, ami a tény oldalon máshogy szerepel. Ilyen lehet például az 1x, 2x, 3x hajtás művelet, amik normája az újabb hajtogatógépeknél már hasonló, de mégis sok helyen a kiajánlott árban nagy eltérések lehetnek. A kalkulációs műveletek összevonása sokszor a kényelmesebb és átláthatóbb munkát, kalkulációs lapot és táskát is segítheti. Ilyen például a keménytábla készítés művelet, ami kalkulációs oldalon sokszor csak 3-4 méretkategória szerinti árat jelent, míg a tény oldalon több részműveletet.

Új törzs kialakításánál, feltöltésénél ezért elsősorban arra kell törekedni, hogy a felhasználó a listából egyértelműen ki tudja választani azt a művelet, ami az adott árajánlathoz vagy a táska kiírásához szükséges. Az egy az egyes megfeleltetés a tény műveletekkel csak nagyon kevés nyomdában, nagyon leszűkített technológiánál lehetséges.

Nem kötelező minden előforduló műveletet a törzsben rögzíteni csak azért, hogy évente párszor egy -egy ajánlatnál használni tudják. A programban a termék szerkesztőben egyedi műveletek/költségek is megadhatók, illetve a törzsből felvett művelet paraméterei is módosíthatók. De pont a 2. cél miatt, ha az adott műveletet már gyakrabban kezdik használni, akkor célszerű azt a törzsben felvenni.

A könnyebb és gyorsabb kezelhetőség kedvéért egyes műveletek szabadon össze is fűzhetők, így egy kattintással lehet ezeket egyszerre az adott termékhez rögzíteni. Ez a Művelet csoportok törzsében adható meg.

 

A művelet beállítása

A következőkben sorra vesszük a művelettörzs paramétereit, beállításait. Bár lehet, hogy elsőre talán bonyolultnak tűnhet, de ezek is olyan beállítások, amiket egyszer kell jól megadni, és a program használata során ezekkel már nem kell foglalkozni.

Megnevezés: a művelet neve, ami alapján a listából kiválasztható, s ami normál esetben megjelenik a kalkulációs lapon, táskán, utókalkulációban, stb.

1. a megnevezés legyen egyértelmű: bár sokszor a bígelés/prégelés/stancolás ugyanazokkal a paraméterekkel, árakkal és hozzálékkal megy, ezeket mégis külön, három műveletnek érdemes felvenni. Igaz, hogy így a későbbiekben három helyen kell az árat vagy a hozzálékot módosítani, de ennél fontosabb, hogy a kalklapon, és a táskán egyértelmű legyen, hogy a termékhez melyik művelet is szükséges.

2. mivel a program a műveleteket ABC szerint listázza, a hasonló műveleteket érdemes úgy felvenni, hogy ezek is egymás mellé kerüljenek. Például az 1x hajtás, 2x hajtás, 3x hajtás vagy Fényes fólia, Matt fólia helyett Hajtás 1x, 2x, 3x és Fólia – fényes/matt megnevezéssel érdemes a műveletet rögzíteni.

Kategória: a program a kalkulált és tény költségeket 5 kategóriába sorolja:

• Előkészítés, Nyomás és Kötészet: ebből lesz a Művelet ár, amire a Művelet fedezet kerül

• Anyag: elsősorban az automatikusan számolt anyagok (nyomathordozó, forma, festék, keménytáblás anyagok, stb.), de ide kerül a felhasználó által felvett egyéb anyag típusú költségek (pl. gyűjtődoboz, raklap, stb.) is. Ezekre külön fedezet százalék kerül

• Alvállalkozó: ez akár a teljes nyomási költség (ha az adott gép alvállalkozó), illetve a művelet törzsben egyedileg felvett külső költség. Ezekre is külön alvállalkozói fedezet százalék kerül a kiajánlott ár számításánál.

Ugyanezeket a kategóriákat lehet megadni a tény műveleteknél is, így ezek segítségével tudja a program az utókalkulációs lapon egymás mellé állítani a kalkulált és a tény ráfordításokat.

Az Anyag kategóriájú műveletekhez lehetőség van a kalkulációs műveletet összekötni a cikktörzsben megjelölt anyaggal, így a táskában az igénylésnél ezt már nem kell külön kikeresni. A "Kapcsolódó cikk" ablakban a cikktörzsből kiválasztható a megfelelő termék.

Csoport: ha valamelyik műveleti kategóriában sok, hasonló művelet is található, a keresett művelet kiválasztását lehet a csoportok létrehozásával könnyíteni. Itt lehet például külön csoportot létrehozni a Kézi kötészeti műveleteknek, vagy a csomagolással-szállítással kapcsolatos tételek is könnyen összegyűjthetők így. Ennek segítéségével a felhasználónak nem egy több tíz elemes listát kell bogarásznia.

Termék és/vagy Tag kapcsoló: lásd Termék/tag bontás részt.

Ez a két kapcsoló határozza meg azt, hogy az adott művelet a termék vagy a tag szerkesztő listájában jelenik meg.

Leírás: egyfajta rövid súgó, ami a műveleti listában a tételt kiválasztva megjelenik alul, illetve a már felvett műveletnél az utolsó oszlopban látható. Ide kerülhet például annak az alvállalkozónak a neve, akinek az árát a programban használják, vagy rövid infó arról, hogy mikor kell, vagy nem kell az adott műveletet használni.

Figyelmeztetés: funkciója hasonló, mint a leírásnak, csak ez a szöveg művelet felvételekor külön ablakban fel is ugrik, amit a felhasználónak le is kell okéznia. (Például "ne felejtsd el a termeléssel egyeztetni", "kis példányszámnál ne használd", stb.) A figyelmeztetés az árajánlat és a táska szerkesztésekor is egyaránt megjelenik.

Táskára: sok műveletnél fontos, hogy a táskán részletes, pontos utasítás jelenjen meg a művelettel kapcsolatban. Sajnos a hosszabb szöveg viszont a kalkulációs lapon lehet zavaró. A Táskára mezőbe írt információ viszont csak a táskán, a külön megjegyzés oszlopban jelenik meg.

Kiemelt kapcsoló: az adott művelet a táskán félkövér betűvel és piros színnel jelenik meg, hogy még feltűnőbb legyen, jobban felhívja magára a táskát olvasó dolgozó figyelmét. Érdemes csak a tényleg fontos, macerásabb, vagy valami más miatt kiemelt műveleteket jelölni, mert ha túl sok tétel lesz így piros a táskán, akkor nem lesz feltűnő a tényleg fontos művelet.

Az adott táskában a felvett műveletek természetesen módosíthatók, így ezt a kapcsolót is be lehet állítani olyan művelethez, ami egyébként nem lenne kiemelt: például névjegykártyán hajtás.

Kapcsolódó cikk: az Anyag típusú műveletek összekötése a cikktörzsben megjelölt anyaggal, így a táskában az igénylésnél ezt már nem kell külön kikeresni.

Automatikusan felvesz kapcsoló: új ajánlat vagy táska, illetve tag létrehozásakor a program az adott műveletet automatikusan hozzáadja a listához. Olyan műveleteket érdemes így megjelölni, ami szinte mindig szerepel a kalkulációban (pl. szállítási költség, pdf ellenőrzés díja). Ezeket a műveleteket természetesen lehet törölni, ha az adott terméknél még sincs szükség rá. Ilyenkor az is megfontolandó, hogy melyik lehet a nagyobb hiba: ha az adott műveletet a kolléga elfelejti felvenni, vagy ha véletlenül rajta marad, s így drágább ár megy ki a megrendelőnek.

Táskán megjelenik kapcsoló: gyakran szerepelnek a kalkulációs műveletek között olyan tételek, amik elsősorban csak az ár vagy a plusz hozzálék miatt kerülnek be (pl. direkt szín/flekk nyomás felár), vagy a különböző árképzési képlet miatt kell külön felvenni (pl. beigazítás és a gyártás). Ezeknek a műveleteknek nem kell (olykor nem is szabad) a táskán megjelenniük: vagy feleslegesen lesz hosszú, több oldalas (nem kell külön kiírni a táskán, hogy be is kell azt a gépet állítani, amivel dolgozni fognak), vagy a kereskedelem kívül nem tartozik senkire, hogy milyen egyéb költségeket számoltak az árnál.

A táskán csak azok a műveletek jelennek meg, amiknél ez a kapcsoló be van jelölve. A művelet felvétele után természetesen ez is megváltoztatható: az adott táskán belül külön el lehet tüntetni, vagy meg lehet jeleníteni egy-egy felvett tételt.

Külön ár! kapcsoló: az ezzel a kapcsolóval megjelölt műveleteket a program az árkalkuláció végén külön listában hozza, az összárban és az egységárakban ezek nem szerepelnek! Szerepe, hogy sok esetben egyes fix, egyszeri költségek (például egy szerszámköltség vagy távoli szállítás díja) annyira megdobná a kiajánlott egységárat, hogy azt a megrendelő valószínűleg azonnal el is vetné. (A 400 Ft/db-s névjegykártya ár helyett jobban emészthető lehet a 80 Ft/db + 16.000 Ft egyszeri szerszámköltség.) A külön áras tételeket a program az ajánlatközlő levélen is felsorolja, valamint a Táska szerkesztőben a Számlázás lapnál egy listából is könnyen felvehetők az Egyéb számlázandókhoz.

Kalk lapon oszt. mennyiség kapcsoló: amennyiben bekapcsolásra kerül úgy a kalkulációs lapon az osztott mennyiség kerül a db-hoz. Példával szemléltetve a legkönnyebben raklapnál látni. Ha az van beállítva, hogy 1000 db-onként egy raklap, 2000 Ft, akkor ha 5000 db-ról szól az ajánlat, akkor a kalklapra nem azt írja mint a beállítás előtt, hogy 5 000 db és az egységár 2 000 Ft, tehát összesen 10 000 Ft, hanem az 5 000 db helyett csak 5 db-ot mutat, de az egységár és az összár nem változik. 

Nincs bekapcsolva az osztott mennyiség:                                         Bekapcsolva és beállítva az 1000 db/2000 Ft :                                                                                                 

 

                                                                                                                                                                                                                                           

     

Árképzés

Ez az egész műveleti kalkulációnk lelke: az itt található képlettel lehet a programnak megtanítani, hogy az adott műveletet hogyan értelmezze, mi alapján és hogyan számolja.

 

Mennyiség-változó: ahhoz, hogy a program mindenféle egyéb paraméter megadása nélkül bármilyen nyomdai műveletet tudjon kezelni, egy un. mennyiség-változót vezettünk be. Itt olyan technikai változók vannak, amik vagy megfelelnek a termék alap adataival (példányszám, oldalszám, színszám), vagy ezek alapján kiszámolhatók (tömeg, m2, szükséges ívszám, fordulat, stb.). Ha a műveletet sikerül egy ilyen változóhoz kötni, akkor azt a program bármilyen termék paraméter változás esetén is automatikusan újra tudja számolni. A programban már most is számos változó van, de ha olyan művelettel találkozunk, amikre ezek egyike sem használható, bővítjük a listát:

• ív: a nyomógépről lekerülő ívszám, flexo technológia esetén a nyomott méter. Fontos, hogy ha a kötészeti művelethez az ívet lefelezzük (például B/1 nyomás, de B/2 fóliázás), akkor az adott műveletet minden ívvel kétszer fogjuk elvégezni. Ezt az adott terméknél a művelet felvétele után meg kell adni!
• pld: a megrendelő által megadott példányszám. (irkafűzés, egyedi csomagolás, stb.)
• db: nem kalkulált mennyiség, a program a felhasználó által megadott mennyiséget használja! A paraméter változás esetén sem számolódik automatikusan újra. (pl: 2 db korrektúra forduló, 1 db szállítás vagy szerszám költség)
• lemez: a szükséges lemez (klisé, szita, stb.) szám. Mivel a program az előkészítési költséget automatikusan számolja, így nagyon ritka esetben használatos. (pl. újranyomásnál lemez ellenőrzés, vagy kikezelés díja)
• produkció: ez egy kicsit trükkös változó, definíció szerint az "ívszám szorozva az íven lévő produkciók számával". Azoknál a kötészeti műveleteknél fontos, ahol alapértelmezés szerint az ívszámmal végezzük a művelet, de ha az íven a tag több produkcióban lenne fent, akkor azt előtte mindenképpen elvágjuk (s így a mennyiség a példányszám lesz). Ilyen művelet például a kézi összehordás: a fenti példa szerint, ha ott a példányszám 1000 volt, akkor

  • a 4×8 oldalas teljes ívű tag: 4×1000 ív

  • a két produkcióban nyomott 4 oldalas részív: 500 ív, szorozva a produkció számmal 2×500, azaz 1000 ív

  • azaz összesen 5000 nettó produkció lesz a művelet mennyisége.
• nyersív: a kiinduló ívek száma, csak íves technológiáknál van értelme. (pl. elővágás)
• oldal: a megadott terjedelem. (pl. szerkesztés, korrektúra, szedés, stb.)
• lap: (példányszám x oldalszám) / 2. (pl. tömbök kézi összehordása)
• papír kg: a szükséges alapanyag bruttó tömege (pl. elővágás)
• 4, 8, 16, 12 old. tag: pl. nagyobb grammsúlyú alapanyagnál vagy speciális (leporelló) hajtásnál hiába van fent több oldal, mégis az ívet elvágva, kevesebb hajtásszámmal kell nagyobb mennyiséget feldolgozni. Ilyenkor mind az ív, mind a produkció váltózó sem adna jó eredményt, mivel a program ezeknél 1 teljes ívet "látna". A művelethez tartozó oldalszám megadásával viszont a program az ívszámot megszorozza a terjedelem és az oldalszám hányadosával (pl ívszám x 16 oldal /8 old. tag = ívszám x 2), s így kapja meg a helyes mennyiséget.
• gerinc cm2: termék magasság x gerinc méret x példányszám cm2-ben. (pl tömb enyvezés)
• fejben cm2: termék magasság x gerinc méret x példányszám cm2-ben. (pl fejben enyvezés)
• vastagság mm: gerinc méret x példányszám
• köt.ív: ívszám x a tagnál megadott köt. ív érték. (pl. összehordás)
• forma: formaszám (pl. előkészítés ellenőrzés, extra beigazítási költségek)
• m2: a késztermék nettó területe (pl. tábla kasírozás)
• m (kerület):a késztermék kerülete (pl. ponyva hegesztés, ringlizés)
• nettó kg: a termék nettó tömege (pl. raklapok száma, csomagolás, szállítási díj)
• ív m2: a vágott alapanyag területe (pl. fólia alapanyaghoz)

Alap paraméter: itt adhatja meg, hogy a művelethez felvitt egységár hány egységre vonatkozik. Ez a szám lényegében egy osztó, amivel a program elosztja a mennyiség-változóval megadott értéket, majd ezt szorozza meg az egységárral. Ez az érték a legtöbb esetben 1 lesz. Néhány példa a használatára:

• 600 kg-ként számoljunk egy raklap költséget: az Alap=600, a mennyiségi változó=nettó kg.

• 100-val csomagolás: Alap=100, változó=pld.

• Ha a műveletet óradíjjal és normázva kívánja megadni, akkor az Alap paraméter lesz a norma, míg az egységár paraméter az óradíj.

• Ha 1000 egységre/egységenként akarja az árat megadni, akkor az Alap=1000.

Az Alap paraméter természetesen az adott kalkulációban szabad módosítható. Így például felveheti a gyűjtőcsomagolást is egy egységárral, s a konkrét értéket (azaz az egy csomagba kerülő termékek számát) majd a felhasználó fogja beállítani. (Ilyen esetben érdemes a művelethez egy Figyelmeztetést is beállítani.)

Mennyiség felkerekítése kapcsoló: a program az Alap paraméterrel való osztás után kapott mennyiséget felkerekíti és így csak egész mennyiségekre számolja az árat. (pl. 3,45 raklap helyett 4 raklap kerül be az árba)

Árképzés: az egységárak megadhatók fixen egy összegben (Egységár) vagy a változó alapján kalkulált mennyiség szerint sávosan. A sávos árat a program kétféleképpen tudja kezelni: sima sávos ár és sávon belül arányosan. A különbséget egy példával szemléltetjük:

A kalkulált mennyiség 150.

A sima sávosnál a program a 100-as értékhez tartozó 150 Ft-os egységárat fogja használni. Ennél a módszernél az egy sávon belüli értékek mind ugyanazt az árat kapják, azaz 100-199 között mind 150 Ft lesz, majd 200-nál leesik az ár 100-ra:

(grafikon)

A sávon belül arányosnál a program megnézi, hogy az adott és következő sáv (100 és 200) között hova esik a mennyiség és ennek arányában számolja ki az egységárat is (150 és 100). Mivel itt a 150 pont a sáv közepén van, az egységár 125 lesz. Ezzel a módszerrel a két sáv között nincs lépcsőfok, az ár folyamatosan nő vagy csökken a sávon belül:

(grafikon)

 

Minimum ár: a minimum ár lényegében egy mennyiségi szűrő: a megrendelőnek az adott műveletre ezt az összeget mindenképpen felszámítja a program: kiszámolja, hogy a változó és az egységár alapján mennyi lenne a költség és ezt összehasonlítja a Minimum árral. A kettő közül a nagyobb kerül be a kalkulált árba.

Beigazítás: a művelethez kapcsolható fix induló költség. Ezt a program a kalkulációban külön soron veszi fel: a tétel megnevezése a művelet megnevezése + „ beigazítás”, mennyiség=1, változó=db és táskán nem jelenik meg. Így ez az érték az adott kalkulációban módosítható vagy akár törölhető is. (pl. több tag ívenkénti sorszámozása: az első tagnál még számolunk beigazítás/ráállást, a következőknél már nem.)

Fontos, hogy a Beigazítás és a Minimum ár egymástól függetlenül működik. Ha mind a két értéket megadja, akkor a program egyszer számol a beigazítással, majd külön kiszámolja a gyártást, s ha az kevesebb, mint a minimum, akkor azt is növeli. Azaz 2000 Ft beigazításnál és 1000 Ft minimum árnál normál esetben a művelet összköltsége 3000 Ft lesz. (Jellemzően azért ha van beigazítási ár, akkor a minimum ár már nem igazán indokolt.)

Mennyiségi egység: a kalkuláció szempontjából nincs jelentősége, az árképzést nem befolyásolja. Az itt megadott szöveg lesz látható a kalkulációs lapon, táskán, utókalkulációs listán, stb. a mennyiség mögött.

 

Hozzálék számítás

A nyomógépeknél csak a nyomási hozzálékot állítottuk be: az alapján a program még nem számol plusz anyagmennyiséget a kötészeti/utómunka/alvállalkozó műveletekhez. Ezeket itt, a Művelet szerkesztőben kell megadni.

A műveleteknél megadott hozzálékokat a program a nyomási hozzáléktól külön kezeli: a táskán a gépterem részen a gépmesternek ez alapján adja meg a saját géptermi hozzálékját és a kötészetnek átadandó mennyiséget (ami nettó + kötészeti hozzálék).

A kötészeti hozzálékokat a program összeadja, azaz nem a "legmagasabb szintű" művelet hozzálékjával számol (nincs is ilyen megkülönböztetésünk), hanem valamennyi részműveletet figyelembe veszi. Azaz ha az alap példánkban:

• a fóliázásnak 2%

• az irkafűzésnek 2%

• a hajtásoknak 1%

• a bígelésnek 1%

hozzálék kell, akkor

• a borítóhoz 1% (bíg) + 2% (fólia) + 2% (irka) = 5% hozzálékot,

• a belívekhez 1% (hajtás) + 2% (irka) = 3% hozzálékot számol a program.

(Az bruttó ívszám kalkulálásakor a program mindig egész ívre kerekít.)

A műveletenkénti hozzálék két részből áll: egy fix beigazítási mennyiségből és egy sávosan megadható gyártási százalékból.

Beigazítási hozzálék: a gyártott mennyiségtől függetlenül ezt a mennyiséget mindenképpen felszámolja a program. A konkrét ívszám függ attól, hogy a műveletet milyen változóval számoljuk vagy hogy a tagnál vagy terméknél visszük fel. Példa:

• az irkafűzés beigazításához komplett füzetek kellenek. Ha a beigazításhoz 50 darab szükséges, akkor ott minden tagból kell 50 példány. Ha a borítót és a részformát 2 produkcióban nyomtuk, akkor az 50 példányhoz 25 ív szükséges. A teljes ívekből 4 formánk van, így ott 4×50 extra ív nyomására lesz szükség.

• a fóliázást a programban ívekre számoljuk, így a program feltételezi, hogy a beigazításhoz is ívekre lesz szükség. Így itt hiába van fent a borító 2 produkcióban, ha a fólia beigazításhoz 10 ív kell, akkor a program 10 ívet is fog felszámolni.

Gyártási hozzálék: a futási/gyártási hozzálék sávosan, százalékban adható meg. A sávok alapja a művelet mennyiség változója alapján számolt érték lesz. A program először összesíti a szükséges gyártási százalékokat, s csak a végén, egyszer szorozza ki és így csak egyszer kerekít.